Nőiességünk egyik fontos szimbóluma a mellünk. Viszont nem mindenkinek adatik meg, hogy természetes adottságként a számára megfelelő mérettel, formával rendelkezzen. Azoknak a hölgyeknek, akik elégedetlenek keblükkel, számukra jelent megoldást a mellplasztika. Az esztétikum és a női hiúság szempontjából sokunkat foglalkoztat, hogy a mellplasztika során alkalmazott metszési technikáknak köszönhetően milyen nyoma marad a beavatkozásnak?

"Na, de mi van akkor, ha megmaradnak a hegek?" – gondolja magában a legtöbb ember, akinek valaha is megfordul a fejében a plasztikáztatás gondolata. Fontos tudni, hogy jelenleg a világon sehol sem tudják megoldani egyelőre maradandó hegvonal nélkül a mellplasztikát és egyáltalán bármilyen metszéssel járó műtétet. Nagyon szép mellformát lehet elérni mellplasztikai műtéttel, azonban diszkrét hegvonal mindig marad.

A mellplasztika során ejtett metszés lehetséges a mell alatti redőben, a bimbóudvar szélén, vagy akár a hónalj árokban. Nézzük is meg az egyes metszési technikákat:

A rövid heg technikát a mellnagyobbítás során használják, az eljárás alkalmával a műtéti metszés az egyéni adottságokat és mellszerkezetet figyelembe véve, a mell alatt ejtett néhány centiméteres függőleges metszésen keresztül, valamint a bimbó körül félkörív alakban történik. Előnye, hogy kevesebb heg keletkezik. Az implantátumot ezzel a technikával lehet a legpontosabban elhelyezni.

Általában mellfelvarrás és mellkisebbítés esetében alkalmazzák a hagyományos metszést (fordított T alak) mely során, a sebészi bemetszés az emlőudvarok körül és attól lefelé függőlegesen vezetve történik, majd erre merőlegesen az emlőárokban vezetett bemetszésből áll. Ennek a metszési technikának az előnye, hogy a sebgyógyulás legtöbbször problémamentes, valamint a hegek igen vékonyak. Hátránya, hogy viszonylag hosszabb hegvonalat eredményez.

A bimbó körüli technika alkalmazása során csak a bimbóudvar körül keletkezik heg. A mellbimbó körüli félköríves vagy körkörös metszést általában akkor alkalmazzák a plasztikai sebészek, amikor az egyik, vagy mindkét mellbimbó helyének vagy méretének korrekciója is szükséges, ezzel a technikával enyhébb mellmegereszkedést még jól lehet korrigálni. Előnye, hogy ez a legkevesebb heggel járó megoldás.

A hónalji metszést mellnagyobbításnál alkalmazhatják, ekkor a metszés magasan a hónaljárokban vezetett. Hátránya, hogy a beültethető implantátumok mérete és formája limitált. Pozitívuma, hogy keloid hajlamú (a hegesedés szélsőséges formája a keloid képződés, amely a szervezet egyéni reakciója a sebészi beavatkozásra, egyfajta sebgyógyulási zavar, mely egy veleszületett hajlam) pácienseknél ezt a műtéti módszert biztonsággal alkalmazhatják, sőt ez az egyetlen szóba jöhető megoldás.

Az, hogy kinél melyik technika alkalmazható, azt a plasztikai sebész a személyes vizsgálat során dönti majd el.

Megnyugtató azonban, hogy a mai kor fejlett technikájának köszönhetően, a plasztikai sebészek a lehető legkevesebb heggel járó beavatkozásra törekednek, valamint a keletkezett hegek az idő előrehaladtával halványodnak, vékonyodnak, és alig észrevehetőek lesznek. Ennek érdekében mi magunk is sokat tehetünk a plasztikai sebész utasításainak betartásával, valamint megfelelő hegkezeléssel. Egyes plasztikai intézetekben felszívódó varratokkal dolgoznak, ami a még gyorsabb és esztétikusabb heggyógyulást teszi lehetővé.